Törökország (14. rész)
A tündérkémények” régiója
A kappadókiai különleges tájformák keletkezési ideje - mintegy 25 millió évvel ezelőttre, az új-negyedkorba - a geológiai harmadkor második felére - tehető.
Ebben az időben olyan tűzhányók működtek, mint az Erciyes (ejtsd: Erdzsiesz, - ezt szentként tisztelték a közelmúltban is) Hasandağ és Melendiz. Ezek a mai Anatólia legmagasabb csúcsai, vulkánok, amelyek aktivitásának eredményeként alakult ki a világ egyik legkülönlegesebb tája: a „Feen Kamine” „tündérkémények” régiója.
E fantasztikus, mondhatnánk egyedülálló szépségű mesés holdbéli tájat, amelyet az ember már i. e. 2500–2000 körül uralma alá vett. Hatalmas oszlopok, tetejükön ingatag kalapokkal, „tündérkémények”, kúpok, tornyok, szoborszerű képződmények, természetes és ember alkotta barlangok sokasága található itt.
A vulkáni tufakőzet könnyen alakítható, amit az ókori ember hamar felismert és kihasznált, amikor a Göreme-völgy tündérkéménynek nevezett vulkáni kúpjai közt szállást vert.
Az 1. századtól korai keresztények menekültek ide, és hála nekik, a mai látogató gyönyörű állapotban fennmaradt sziklatemplomokat is láthat.
Kitekintés egy barlanglakásból
Lakások közül több is szállodaként működik, de akadnak olyanok is, amelyeket meg lehet vásárolni.
Barlanglakás enteriőr
Kappadókiában, több kisebb vulkán kitöréseiből származó hamu lerakódását, valamint az így képződött rétegeket évszázadok alatt az erózió formázta, alakította. A vulkáni tevékenységből keletkezett tufa csaknem 400 m vastagságú, s először a Kizilirmak és mellékfolyói szabdalták fel. Az éghajlat szárazabbá válásával a víz eróziós munkáját a szél tetőzte be.








Megjegyzések
Megjegyzés küldése