Törökország (10. rész)

 Átkelve a Márvány-tengeren és megéjszakázva Bursában (már korábban mutattam nektek) kövessük az Égei-tenger partvidékét. Az első megállónk Pergamon, egy ókori görög város volt Kis-Ázsia északnyugati partvidékén. Ma Bergama.


A fotón a világ legmeredekebb színháza látható. (a színpadhoz képest a karzat közel 80 méterrel magasabban van).
Pergamon nem hódításai miatt lett világhírű az utókor számára, hanem a kultúrához kötődő találmánya miatt. A királyok sorában II. Eumenész nagy műveltségű uralkodó volt, aki az alexandriai könyvtár mintájára megalapította a pergamoni könyvtárat. Az egyiptomiak azonban a rivalizálás miatt megtiltották számukra a papirusz kivitelét. Ennek a kényszernek a hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített lapokat. A pergamen lapokat, a korábbi tekercsek helyett könyv formában lehetett használni.


Az akropolisz 300 méterrel magasodik a város fölé!
A pergamoni ásatások, 1878-tól német vezetéssel, igen gazdag anyagot szolgáltattak a görög kultúra megismeréshez. Igaz, sok kincset el is vittek innét.
A feltárások során kiderült, hogy Pergamon városát a várhegy környékén, gondosan aláfalazott teraszokon építették. Az alsóbb szinteken több híres szentély állt, továbbá a színház és a csarnokokkal ellátott könyvtárépület, míg a hegytetőre a fellegvárat, a királyi palotát építették.



Traianusz szentélye - Trajaneum (a római világuralom temploma)

Pergamon fennmaradt műemlékei a hellenisztikus, római a bizánci és az oszmán korhoz köthetőek. A várost perzsa és Lükiai uralom után i. e. 333-ban Nagy Sándor hadserege foglalta el. Ezután a hellenisztikus világ egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális központjává fejlődött.
Az ókorban görögök lakták ezt a helyet. A történetírás szerint Pergamon jelentős hellyé azután vált, hogy időszámításunk előtt háromszáz évvel Lüszimakhosz (i.e. 362-282) trák király a pergamoni fellegvárban helyezte el kincstárát. Akkori szemmel nézve ez jelentős vagyon volt, mivel mintegy kilencezer talentumot őrzött a kincstár. (Egy talentum pénzben kifejezve 6000 ezüstpénzt jelenthetett, ami igen nagy összeg volt, a napi egy ezüst jó fizetésnek számított, általában a katonák zsoldja volt ennyi.) A király pergamoni helytartója, Philetairosz azonban időszámításunk előtt 282-ben elárulta az uralkodót, és diplomáciai fortélyokkal elérte, hogy önálló birodalmat teremtsen, ami egy évszázadon keresztül a görög kultúra és művészet egyik fellegvára lett. 



Traianusz szentélye

A pergamoni akropolisz épületeit az i. sz. 2 században emelték. A bizánci időkből származó épületekhez felhasználták az akkor már romos állapotban lévő római kori épületek alkotóelemeit is. 



Egykor a bekerített részen állt a Zeusz oltár.
Az első században még virágzó város volt, azonban számtalan háború és természeti katasztrófát követően mára már Pergamon templomai romokban hevernek. A 19. század közepére Pergamon egykor nagyszerű városa puszta emlékké vált.

A helyiek kőbányának használták a területet, márványt fosztogatva új épületeik számára egészen 1864-ig, amikor egy német mérnök ellátogatott Pergamonba. Carl Humannt mélyen megrázta a felbecsülhetetlen műalkotásokban végzett pusztítás, így engedélyt szerzett, hogy az ősi várost ő maga tárhassa fel.
Amire bukkant, az az ősi történelem egyik leghatalmasabb emlékműve: Zeusz oltára.
Az oltárt kőről kőre tárták fel, és szállították Berlinbe, ahol újra összeállították, majd saját múzeumában helyezték el. A Pergamon múzeum 1930-ban nyitotta meg kapuit, az oltárral, mint fő látványossággal a középpontban.
Utazzunk tovább délre. Következik Perga városa.

Perga egyike volt annak a négy nagyvárosnak, melyek az i. e. 12. században fejlődtek ki a régióban – abban az időben, mikor görög bevándorlók özönlöttek Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére. Sokan közülük a mai Antalya városától keletre telepedtek le azon a területen, amely ezután Pamphülia (“a törzsek földje”) néven vált ismertté.
A legtöbbet fényképezett helyszínei azok a masszív, hellenisztikus-romai kaputornyok, melyek egy szépen kiépített oszlopsoros utca kezdetét jelölték.


A Római Köztársaság I. e. 188-ban hajtotta uralma alá a területet. A ma is látható romok többsége a római uralom időszakából származik. Róma összeomlása után a várost elhagyták. A szeldzsuk törökök ugyan újra használatba vették, de fokozatosan ismét elhagyottá vált.


Egy háromezer éves cégér. Várom a tippeket hogy mit reklámozott! 


A 3000 éve alapított Perge most is lenyűgöző látványt nyújt. A görög kolónia azért települt kissé távolabb a tengerparttól, hogy így viszonylagos védettséget élvezzen a Földközi-tenger rettegett kalózaitól, de a perzsák és a makedónok is meghódították a várost.


Amikor szó szerint hullámzik a lelátó! 🙂
A római korban újra virágzásnak indult a település, őket a szeldzsuk törökök követték, majd a évszázadokon keresztül csak pusztultak az elhagyott épületek, romok feltárásáig és viszonylagos helyreállításáig.


Romjai között van színház, Artemisz templom és két másik templom is. Artemisz-templom volt a városon kívül is. A városban ütött érmék közül sok az istennőt és a szentélyét egyaránt ábrázolta.
Tudjuk, hogy az Efesszoszi Artemisz templom a világ 7 ókori csodájának egyike volt.


A palaestra

A palaestra lényegében egy téglalap alakú udvar volt, amelyet oszlopcsarnokok vettek körül, szomszédos helyiségekkel. Ezekben a helyiségekben különféle funkciók működhetnek: fürdés, labdajáték, öltözők, ülőhelyek társasági élethez, megfigyeléshez vagy oktatáshoz, valamint olaj és atlétikai felszerelések tárolása. 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Törökország (1. rész)

Skócia (7. rész)

Törökország (2. rész)