Törökország (17. rész) - A Templomok völgye
A NŐI KOLOSTOR
Talán a 7. század közepén kezdődő arab invázió miatt költöztek ki a város lakói a városból a Göreme-völgybe. De az tény, hogy az első keresztény települések már az i. sz. I. században megjelentek a térségben. Érthető volt, hogy a völgy ideális lehetőséget kínál számukra. A tufakőzet könnyű megmunkálhatósága okozta, hogy rövid időn belül templomokat, kolostorokat és más építményeket létesítettek.A női kolostor a 8-13. század közti kappadókiai kolostorépítészet egyik legszebb példája. Ez a kolostor, közvetlenül a göremei szabadtéri múzeum bejáratánál található, a maga tízszintes kialakításával. Három szinten, összekapcsolva lépcsőkkel és átboltozott összekötő terekkel kutak és ciszternák tekinthetők meg. A kolostor mintegy 300 apáca elhelyezésére volt alkalmas.
ALMÁS TEMPLOM
SZENT BARBARA-KÁPOLNA
A kápolna nevét Nikomédiai (ma İzmit) Szent Barbarától kapta, akit – mivel hitét nem volt hajlandó megtagadni – apja, Dioscorus lefejeztetett. A legenda szerint Dioscorust ezután nemsokára egy villám sújtotta agyon. A kápolna – két hajójával és kisméretű kupolájával – tipikus példája a képrombolás-korszak szakrális építészetének. Eredeti festésén egyáltalán nincs figurális ábrázolás. A freskók, amelyek a bejárattal szemben láthatók, későbbi időben keletkeztek, Szent Györgyöt és Szent Tódort ábrázolják, távolabb Szent Barbarát látjuk. Erőtlen színeket alkalmaztak, s alattuk kitűnik a freskók színét beszívó alapvakolat, amely miatt a színek idővel kifakultak. A bal oldali falon még egy szent ábrázolása látható és egy ábra Krisztus mennybemeneteléről. A bejárat körüli és a kápolna belső terében látható szimbolikus díszítések szemléletes példái az előzőkben már ismertetett, kereszténység előtti és korai keresztény motívumok közti szintézisnek. A stilizált pálmadíszítés, mint az örök élet szimbóluma, arra az asszociációra emlékeztet, hogy a közel-keleti őskereszténységben ez különleges érdeklődést keltett.
KÍGYÓS-TEMPLOM (Yilanlı Kilise)
A templom két részből áll, a bejárati dongaboltozatos részből és mögötte egy síkmennyezetes részből. Nevét az egyik freskó-ábrázolástól kapta, amely a sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Tódort ábrázolja, s a sárkány-ábrázolás kígyó formájú. A bejárati dongaboltozatos rész, valamint a nyilvánvalóan későbbiekben kialakított belső síkmennyezetes rész azt a látszatot kelti, hogy a templomot nem fejezték be teljesen. A freskók különböző periódusokból származnak. Közvetlenül a bejárattal szemben egy Jézus-kép látható, jobb oldalán Szent Vazullal (Basileus), Tamás apostol, Szent Onuphrius, és a sárkányölő Szent György és Szent Tódor, s ezeken kívül Szt. Ilona és Nagy Konstantin császár. Mellettük az őskeresztény szimbolikus ornamentika, a bejárattal szemközti, Jézus-képet hordó falon, kíván nagyobb érdeklődést. Ha jobban odafigyelünk, felfedezzük a hal-motívumot. Ez érdeklődést keltő hasonlóságot mutat a kereszténység előtti anatóliai termékenység-szimbólummal, amely egy háromszög, közepén egy ponttal. A bal oldali falon egy kép látható Nagy Konstantin császárról és édesanyjáról, Szent Ilonáról, akik egy keresztet tartanak. Ez bizonyosan gesztusnak számít azért a hozzájárulásukért, amivel a kereszténység ezen területen való elterjesztéséhez hozzájárultak. Mivel a templom nincs befejezve, hiányzik az apszisa is. Ellenben a bal oldali falnál van egy fülke, amelyet feltehetően oltárfülkeként használhattak.
TOKALI KILISE
A narthexében lévő kriptával, fő- és mellékhajóival Göreme legnagyobb templomának számít. Bal oldalán találunk egy terjedelmes mellékkart. A ma látható freskók alatt található dekorációk a képrombolás korából származnak. A templom egyes freskói a kora kereszténység korából származnak. A narthex freskóinak keletkezése a 10. századra datálható. Ezek témái az ótestamentum jelenetei.
A földalatti városok
A lakásokat, templomokat, folyosókat a könnyen alakítható tufába vésték. Ezek a települések nyújtottak menedéket a keresztényeknek Ilyenkor emberek tízezrei élhettek hónapokon keresztül a föld alatt anélkül, hogy fel kellett volna jönniük. Ezt a raktárakban levő nagy mennyiségű élelmiszer és a ma is működő szellőzőrendszerek meg víztárolók tették lehetővé. Állattartásra is volt hely odalent. A Kaymakli alatt található város nyolcszintes. A korabeli építők szakmai tudását jól mutatja, hogy még a legalsó, nyolcadik szinten is elegendő a levegő arra, hogy élni lehessen itt. Egykori lakói a védekezésre is felkészültek: a folyosókat hatalmas kőkorongokkal tudták elzárni.
A Kappadokia tucatnyi barlangvárosa egykor több ezer embert védett a történelem zavaros időszakaiban. A földalatti labirintusok akár 20 emelet mélységűek is lehettek, volt bennük lakás, templom és közösségi helyiségek is. A legkorábbi földalatti város kb. 3600 éve létesült.











Megjegyzések
Megjegyzés küldése